Izrael különleges helyet foglal el a világ térképén: egy ország, ahol a vallás és a modern állam nem egymás mellett, hanem egymással összefonódva létezik. Az utazó, aki bejárja Jeruzsálem szűk utcáit, a galileai falvakat vagy a Földközi-tenger partvidékét, néhány nap alatt megtapasztalhatja, hogyan találkozik a zsidó, a muszlim, a keresztény és a drúz hagyomány az élet minden területén – a családi jogtól az oktatásig, a pénzügyektől a temetkezésig.

Izrael népessége mintegy 10 millió fő, a palesztin területek – Ciszjordánia és a Gázai övezet nélkül számolva.
Kelet-Jeruzsálem arab lakossága külön csoportot alkot: egy részük izraeli állampolgár, mások állandó izraeli lakosok, és akadnak, akik jordán útlevéllel rendelkeznek – ők nem azonosak a palesztin területek lakóival.
A teljes izraeli népesség körülbelül háromnegyede zsidó, közel egyötöde arab (főként muszlim és keresztény), és több kisebbség is él az országban. A drúzok önálló, nem arab etnikai-vallási közösséget alkotnak, saját hitrendszerrel és hagyományokkal. A cserkeszek muzulmán vallásúak, de szintén nem arabok, hanem a Kaukázusból származó népcsoport tagjai. Rajtuk kívül még több, más közösség is jelen van: szamaritánusok, karaiták, ahmediták és bahái’ok és még.  Ez a sokszínűség nemcsak a vallási életben, hanem az állami intézmények működésében is megmutatkozik.

A házasság Izraelben vallási keretben köthető meg. Nincs polgári házasság az országban – a zsidók a halacha, a muszlimok a saría, a keresztények a saját egyházjoguk, a drúzok pedig egy írott jogrenddel nem rendelkező vallási hagyomány szerint házasodnak, amelyet vallási vezetőik, a bölcsek tanácsa felügyel. A drúz közösség zárt, és csak tagjai között engedélyezett a házasság. A házassági és válási ügyekben az illetékes vallási bíróság dönt, ugyanakkor a polgári bíróságok is eljárhatnak, ha alapvető jogok sérülnek, például gyermekelhelyezés vagy vagyonmegosztás esetében.
Aki nem vallási úton szeretne házasodni, külföldre utazik. Az izraeli jog elismeri a külföldön  kötött polgári házasságokat, és ezeket a belügyminisztérium bejegyzi. Ezek között számos vegyes házasság is található, amikor a felek nem ugyanolyan vallásúak, illetve az azonos nemű párok házasságai is, amelyeket Izrael szintén elfogad, ha külföldön érvényesen kötötték meg őket. A külföldön házasodott párokat Izraelben házasként tartják nyilván. Az egynemű párok jogai azonosak a heteroszexuális párokéval.
Azok számára, akik nem házasodtak össze, létezik az élettársi kapcsolat intézménye. Az ilyen kapcsolatban élők hivatalos tanúsítványt igényelhetnek, és az izraeli bíróságok széles körű jogokat ismernek el számukra – például öröklés, biztosítás, adó- és lakhatási kedvezmények terén.
Az utóbbi években több önkormányzat – köztük Tel-Aviv, Ramat Gan és Haifa – városi párkapcsolati nyilvántartást is bevezetett. Ezekben a városokban a párok, függetlenül attól, hogy azonos vagy különneműek, bejegyeztethetik kapcsolatukat a városházán, és jogosultak bizonyos helyi kedvezményekre, például adó- és lakhatási előnyökre vagy óvodai jelentkezésnél előnyös elbírálásra. Bár ezek a bejegyzések nem minősülnek házasságnak, a városi élet számos területén hasonló elismerést biztosítanak.

Izrael jogrendszerének sajátossága, hogy a Legfelsőbb Bíróság felügyeli az alapjogok érvényesülését, és döntései minden vallási és világi bíróságra kötelezőek. A testület bírái között zsidó, muszlim és keresztény szakemberek is dolgoznak, ami jól tükrözi az ország pluralista igazságszolgáltatását.

A vallásszabadságot törvény védi. A Munka és Pihenőidő törvény lehetővé teszi, hogy minden kisebbség saját vallási ünnepeit munkaszünetként tartsa meg. A Szent Helyek Védelméről szóló törvény 1967 óta biztosítja, hogy minden vallás hívei szabadon látogathassák szent helyeiket – legyen az a Siratófal, az Al-Aksza mecset vagy a Szent Sír-templom.

Az oktatásban is tükröződik a sokféleség. A zsidó oktatás három fő irányt követ: világi állami iskolák, állami vallásos iskolák és ultraortodox intézmények. A kisebbségek – arabok, beduinok, drúzok és keresztények – külön oktatási rendszert működtetnek, amelyek saját nyelvüket és kulturális hagyományaikat ápolják, de mind az Oktatási Minisztérium felügyelete alatt állnak. A drúz iskolák saját tantervvel és kulturális programmal működnek, míg a keresztény intézmények egyházi fenntartású, részben államilag támogatott iskolák.

Izraelben működnek kétnyelvű héber- arab iskolák is, ahol zsidó és arab (muzulmán ill. keresztény) tanulók együtt tanulnak. Ezek az intézmények a kölcsönös megértést és a párbeszédet erősítik, közösen tisztelik egymás ünnepeit. Az állami oktatási rendszer részei, de külön pedagógiai modell alapján és többnyire alapítványi fenntartásban működnek. Bár számuk csekély, kiemelt szerepük van a társadalmi együttélés formálásában.

Izrael gazdasági rendszere a vallási előírásokat is figyelembe veszi. Léteznek olyan megtakarítási és befektetési formák, amelyek a zsidó vallásjog (halacha) vagy az iszlám jog (saría) előírásainak is megfelelnek – például kizárják a kamatszedést vagy a tőzsdéhez kapcsolódó befektetéseket.

A mindennapi élet egyik legérzékenyebb területe, a temetkezés, szintén vallási hatáskörben marad. A zsidó temetéseket a Hevrat Kadisa szervezi, a muszlim közösségekben a mecsetek és vallási tanácsok irányítanak, a keresztény felekezetek is saját temetőket tartanak fenn, a drúz közösség pedig vallási vezetői útmutatása alapján jár el. Létezik azonban lehetőség polgári temetkezésre és hamvasztásra is, amelyet magán temetkezési szolgáltatók biztosítanak. Ez a gyakorlat még ritka, de jogilag engedélyezett, és főként azok választják, akik nem kívánnak vallásos szertartást.
Az állam minden közösség számára biztosítja a szükséges területet és intézményi keretet. Izraelben a vallás, a jog és a kultúra nem különálló világok. Az ország életében ezek a rétegek egymást kiegészítve léteznek, és az utazó, aki figyelmesen szemléli, valódi párbeszédet láthat múlt és jelen, hit és modernitás között.