Arámiak
Az arámiak (tévesen: arameusok) a sémi nyelvcsaládhoz tartozó, önálló nyelvet (arámi) beszélő ókori nép. A szent könyvek szerint Noé egyik fiának, ( a három közül) Sémnek közvetlen leszármazottjai között volt Arám és Arpaksád. Ez utóbbinak volt az unokája Héber. Héber egyik fiától, Pelegtől származtatjuk Ábrahám nemzetségét így az egyiptomi anyától származó Iszmailt, és a héber gyökerekkel bíró Izsákot. (Ábrahám felmenői, egymást követő sorrendben: Peleg-Reu-Szerug-Nahor-Taré-Ábrahám)
Így ha nem is közvetlen, de vérségi kötelék köti egymáshoz az arámi, és a héber leszármazottakat.
Fennmaradt asszír írásos emlékek először i. e. 1400 körül tesznek említést egy bizonyos ahlamu törzsről, mely az arámi nemzetség egyik törzse vollt. A jelenleg ismert források szerint az arámi őshaza valahol az arábiai sivatagban volt. Innen vándoroltak tovább i. e. 2. évezred végén, és telepedtek le Sziria (Anatólia) délkeleti részén és Mezopotámiában. Idővel meghatározó lett a befolyásuk a térségben, így elsősorban a kereskedelem területén. Ezzel mintegy párhuzamosan vált az arámi (ó-arámi) nyelv összekötő kapoccsá az e területen élő népek között. (miközben területen beszélt nyelvek is integrálódtak az arami nyelvjárásokba)
Az arámok legnagyobb történelmi teljesítménye nyelvük és írásuk áthagyományozása volt a környező népekre. Az arámi nyelvet káldeusnak is nevezik.
Az arámi nyelvről
Az arámi nyelv körülbelül i. e. 700. és 200. között a korabeli nemzetközi kultúra, az államigazgatás és diplomácia nyelveként terjedt el a Közel-Keleten, egészen Északnyugat-Indiáig, és ebből a pozíciójából csak az i. sz. 7. században szorította ki az arab nyelv.
Amikor Babilónia i. e. 586-ban legyőzte a zsidókat, az addig beszélt héber helyett az arámi terjedt el a zsidók között is. (a héber ezt követően mint vallás szent nyelve maradt fenn) (Ezra, Jeremiás és Dániel könyveinek egy része az Ószövetségben mindemellett arámi nyelven íródott). A perzsa birodalom hivatalos nyelvéve is az arámi volt.
Nagy Sándor hódításait követően a görög ugyan sok helyütt kiszorította az arámit, de főként Közel-Keleten továbbra is igen elterjedt maradt. Többek között Jézus is e nyelven beszélt. A nabateusok, a szamaritánusok és a palmüraiak által beszélt nyelvek szintén az arámi változatai voltak.
A római korban fejlődött ki az óarámi nyelvből a közép-arámi, majd a 13. századtól az újarámi nyelv(ek), amelyeket napjainkban is több százezer ember használ a Közel-Keleten, mindenekelőtt az ajszorik/asszírok, akik etnikai kisebbségként élnek a Kaukázusban (Grúzia, Őrmenyőrszag), Törökország északkeleti, Szíria nyugati, Irak északi és Irán északnyugati részén.
Ugyancsak a közelmúlt híreiben szerepelt, hogy a napjainkban dúló szíriai polgárháború legnagyobb veszteségei között tartják számon Malula, a Damaszkusztól északnyugatra fekvő település tragédiáját. A mára már szétbombázott település lakóiról állították nyelvészek, hogy napjainkban is beszélik a nyugati arámi nyelvjárást.
Arámok többsége hívő maronita. A maroniták bár a szír ortodox egyházhoz is kötődnek, a keleti katolicizmushoz sorolják magukat. A közösség nem összekeverendő az arab kereszténységgel
Az e földön élő arámok Izraelre, mint saját hazára tekintenek, katonai szolgálatot is vállalnak. Igyekeznek jó kapcsolatokat ápolni mind a muszlim, mind a keresztény arab közösségekkel, de eltérő kultúra okán kulturálisan elkülönülnek, nem kötnek vegyes házasságot.
Drúzok
Az eredetileg Egyiptomból származó, ma Libanon, Szíria, Izrael és Jordánia hegyvidékein élő drúzok genetikailag a törökökhöz, az örményekhez, és az irániakhoz is közel állnak.
A „kegyelem fiai” néven emlegetett drúz nép vallását évszázadokon át szigorú titok övezte, más vallásból senkit nem engednek betérni, és csak egymás között házasodnak.
Az őszinteség, hűség és tisztelet hármas princípiumát valló etnikum az iszlám egyik ágáról szakadt le, és mintegy ezer évvel ezelőtt alapított saját hitvilágot. Az ábrahámi vallásokat ötvözték gnoszticizmussal, neoplatonizmussal, görög pogány motívumokkal és olyan keleti elemekkel, mint a reinkarnáció.
Izraelben a Karmel hegyen, felső Galileában és a Golán fennsík keleti részén élő drúz közösségek elkötelezetten kötődnek Izraelhez, nézetük szerint „vérszerződésben állnak a nekik otthont adó országgal”. Hitük egyik alapja, hogy ahhoz a nemzethez kell hűségesnek lenniük, amelyben laknak, s melynek teljes jogú állampolgárai. Jelentős történelmi múltjuk ellenére az önmeghatározásuk csak Izrael iránti hűségre terjed ki, önálló nemzetiségi törekvéseik nem ismertek.
A drúzok aktívan részt vesznek az izraeli katonai szolgálatban.
Cserkeszek /adigék/
Izrael legkisebb népcsoportja a cserkesz (mintegy 3 ezer fő). Két északi faluban élnek, szunnita muszlim vallásúak, annak ellenére, hogy nem arab gyökerekkel rendelkeznek, A cserkeszek észak-Kaukázusi térségből származnak, jelentős részük Törökországban, Szíriában, és Jordániában telepedett le az idők folyamán. Saját etnikai identitásuk fenntartása mellett vesznek részt a közügyekben anélkül, hogy asszimilálódnának a zsidó társadalomba vagy az arab, illetve muszlim közösségbe.
/Felhasznált irodalom, mint forrás: Wikipedia, Hetek, Lehárblog, Izrael Kultúrája-blog, shalom-olim.com/