Azt hiszem,szerencsésnek mondhatom magam. A munkanélküli korszakot tankönyvekkel és csokoládé foltokkal a ruhámon vészelem át.

Előzőleg írtam,hogy a cukrásztanfolyam felé elhaladok egy kávéház mellett, ahol Dobos néven Piramis szeletet  árulnak, és hogy azon gondolkodom, felvilágosítsam- e őket a tévedésről.

A tanfolyamon kiderült, miért a hívják a piramis szeletet így, a dobos egy módszert jelent itt, amivel készítenek bizonyosfajta süteményeket,amik sok lapból és  csokoládé krémből állnak.

Természetesen nem hagyhattam ki, hogy ne tartsak az osztálynak egy kiselőadást Dobos Józsefről és a Dobostorta eredetéről. Namármost a Dobos az helyileg Dobus, főleg a séfünk nehéz argentin akcentusával.

Lehet kérdezni, hogy nincs- e valami tévedés az argentin cukrász-séffünkkel kapcsolatban, hogy nem- e tévesztett pályát ? Mikor bevándorolt sok sok évvel ezelőtt, nem szerepelt a tervei között a cukrász szakma. Beiratkozott szakács tanfolyamra, de nem tudott még elég jól héberül akkor, emiatt nem vették fel. Egy ismerőse segítségével elhelyezték egy szálloda cukraszatában dolgozni,ahol szépen lassan kitanulta a szakmát, és nemzetközileg elismert cukrász séf lett belőle.

Végül elkészült a mi Piramis szeletünk. Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára, és izgatottan vártam, hogy milyen lesz. A folyamat nem volt könnyű….többször is majdnem odavágtam a tésztát es mondtam a séfnek, ezt a süteményt inkább megveszem a cukrászdában. A társaim is így voltak ezzel, de ami biztos, hogy a magyarok örökre beívodtak az emlékezetükbe…..

Végül is megérte a fáradtság és a befektetés, amikor megkóstoltam a süteményt, könny szökött a szemembe. Ilyen finom piramis szeletet ezer éve nem ettem! Viszont,hogy megcsinalom- e otthon, azt meg kétszer meggondolom 🙂