Mikor oviba jártam, emlékszem, hogy előadtunk egy mesét, aminek A HÁROM PILLANGÓ a neve.   A három különböző színű pillangó egy hirtelen esőben nem tudnak bemenni a házukba, és menedéket keresnek a virágok szirmai között, de a virágok csak a velük azonos színű pillangót hajlandók befogadni, a többieket nem (én voltam az egyik virág).

A pillangók nem akarják cserben hagyni a társaikat, ezért máshol próbálnak menedéket találni az eső elől, de próbálkozásuk nem jár eredménnyel, teljesen megáznak. Ezért fohászkodnak a Naphoz, hogy süssön ki, és álljon el az eső. A Nap meghallgatja kérésüket, és elűzi a felhőket.

A mai kirándulásunkon egy gyönyörű koronás margitvirágra lettem figyelmes, amelyikben egy pók volt. A margitvirág színe sárga, és a pók színe azonos a virággal, nagyon nehéz volt észrevenni. A sárga pók a sárga virágban juttatta eszembe a Három pillangó meséjét.

A karolópók aszerint változtatja a színét, hogy melyik virágban tartózkodik, hogy minél nehezebb legyen észrevenni. A karolópókot Izraelben rákpóknak is nevezik, a kinézete és a mozgása miatt, ami a rákhoz hasonlít. A testszín változtatásának a képessége lehetővé teszi, hogy a karolópók teljesen asszimilálódjon a környezetébe.

Csodálatos a természetben a növények és a rovarok harmóniája, életösztöne! Koratavasszal nyílik az egybütykű nyelvorchidea. Napközben kellemes az időjárás, de a reggeli és az esti órákban hűvös még az idő. A nyelvorchidea menedéket nyújt a hideg elől a rovaroknak, mert a virág belsejében sokkal melegebb van, mint a kint, és a benne megbújó rovarok így beporozzák a virágot.